Ahogy az előbbiekben részleteztem, a sírósságnak lehetnek egészségügyi okai, de az esetek legnagyobb részében mégsem ezzel magyarázható.

Amióta baba-mama szakértőként dolgozom, egyre több ilyen és ehhez hasonló őszinte megnyilvánulást kapok az anyukáktól:

„Főként a délutáni-esti órákban tapasztalom, hogy a babám vigasztalhatatlan, s habár az összebújás, testközelség, hordozás mintha segítene, de nem minden esetben és ez elkeserítő. Már nagyon kimerültem, borzasztó érzés, hogy nem tudom megnyugtatni a babámat. Korábban azt hittem, hogy ez sokkal jobb időszak lesz.”

„Ez a babázás egyáltalán nem olyan, mint a filmekben.”

„Teljesen pofán vágott, hogy mennyi mindent érezhetek a babámmal kapcsolatban. Sokszor teljesen egyek vagyunk, rajtam szuszog vagy rám mosolyog, elolvadok. Máskor meg teljesen negatív vagyok, csak arra vágyom, hogy hagyjanak békén.”

„Aztán van olyan is, hogy egyszer csak abbahagyja, totál nem értem ezt a gyereket, ha nem emlékeznék arra, hogy milyen nehéz volt megszülnöm, lehet, hogy nem is hinném el, hogy az én gyermekem. Teljesen mások vagyunk.”

A kifejezetten sírós babáknál lehet testi, lelki és kapcsolati ok a háttérben.

Már az is fontos szempont, hogy a babád milyen veleszületett temperamentummal érkezik a világra, és előfordulhat, hogy ez egyáltalán nem passzol a te személyiségedhez.

Ha te egy csendesebb, visszafogottabb természet vagy, és a családotokban mindenki ilyen, ha mindig is kerültétek a harsányabb, temperamentumosabb emberek társaságát, akkor elképzelhető, hogy nehezebb megszoknotok azt a kisbabát, aki sokkal hangosabban reagál minden apró-cseprő dologra.

Akkor is meglephet a babád viselkedése, ha te is karakteres ember vagy, mert lehetséges, hogy azt szoktad meg, hogy olyan emberek vesznek körül, akik nem akarják megmondani, hogy mit csinálj.

„Ő lett a főnök, még a saját gondolataimat sem hallom, de mindegy is, mert úgysem az lesz, amit én szeretnék, pedig a munkahelyemen mindenki azt csinálta, amit én mondok.”

Emellett a sírósság hátterében állhatnak még

  • szociális-anyagi problémák, melyek hatással vannak a családi kapcsolatokra,
  • különböző családi vagy párkapcsolati nehézségek,
  • anyai lelki eredetű problémák (például szülés utáni lehangoltság, depresszió, szorongás és aggodalmaskodás),
  • fel nem dolgozott, megterhelő tapasztalat, élmény akár az anyasággal, akár a szülőséggel kapcsolatban.

A baba részéről is előfordulhatnak olyan tapasztalatok, amelyek úgy hatnak rá „mintha minden reggel elsírná nekem a születési traumáját”.

Sokan úgy gondolják, hogy „betelik a pohár” a babánál is, vagyis túl sokféle, vagy túl intenzív inger érte a babát napközben, esetleg annyira sok élmény érte, hogy a feldolgozás érdekében inkább bezárna, vagyis sírással jelzi, hogy elég volt neki a sok szituáció-váltás.

Ugye te is látod, hogy mind az anyai/szülői oldalon, mind a baba oldaláról felmerülő okok hatással vannak az anya-csecsemő kapcsolatra. Ha az anya mindent megtesz a babával való gondoskodás során, de „még sincs igazán ott lélekben, szeretetben” a kommunikációjában, az együttlétekben, akkor ez kihatással van a baba hangulatára.

Teljesen érthető, hiszen egy szorongó, nehézségekkel küzdő, túlterhelt vagy depressziós szülő nem tud olyan érzékenyen, intuitív módon reagálni a baba jelzéseire, igényeire.

Tényleg nem könnyű megtalálni a „közös hangot” egy nehezebb vagy más temperamentumú babával, mint egy nyitott, nyugodt viselkedésűvel.

Azért több olyan dolog is van, amivel jobbá varázsolhatod ezt az időszakot. A következő részben megnézzük, hogy mit tehetsz, hogyan segíthetsz és mi az, ami ne tegyél.