Itt találod a videó szöveges változatát
Kezdő szülőként, amikor az első újszülött megérkezik a családba, az meglehetősen sok változást hoz, alkalmazkodni kell az új helyzethez. Eleinte talán túlságosan intenzív érzést jelent számodra ráébredni arra, hogy kizárólagos felelősséggel tartozol egy magatehetetlen lényért, hogy minden tőled függ: a gyarapodása, a tisztasága, a jóléte. Ezért szükséged van arra, hogy fel tudd ismerni a problémákat, és megoldást tudj találni rájuk. Ezzel minden anya megküzd. Mindenki vágyik arra, hogy könnyebbek legyenek ezek a terhek. Idővel talán az is lesz. A szülői szerepkör átlagosan két évtizedig nehezedik a vállunkra, de emellett milliónyi öröm forrása is.
A szülői gének örököseként, önmagunk folytatásaként halhatatlanságunk lehetőségét is megtestesíti a kisbaba. Génjeink tovább élnek akkor is, ha mi már nem leszünk.
Az első 2-3 év valóban igen jelentős, mind a kisbaba, mind pedig a te életedben. Változatos, kihívásokkal teli. Gondolj ilyenkor arra, hogy anno, gyerekként benned is megvolt ez az izgalmak, újdonságok iránti vágyakozás, és örömmel küzdöttél meg a kihívásokkal is. Jusson mindez eszedbe a baba gondozása, nevelése kapcsán is. Benned is él a vágy, hogy izgalmas, új dolgokat fedezz fel és sikereket érj el.
Lehetsz a kisbabád ösztönzője, segíthetsz megteremteni számára azt a környezetet, amiben – mint egy fantasztikus gépezet – kibontakoztatja a benne rejlő képességeket.
Mert a kisbabádnak leginkább természetes, szeretetteljes környezetre van szüksége, nem tárgyi dolgokra.
Azt igényli, hogy számíthasson rád akkor is, ha öröm vagy fájdalom éri, a gyermeknek ugyanis feltétlen szeretetre, maradéktalan bizalomra van szüksége ahhoz, hogy higgyen és bízzon a saját jövőjében is.