Itt találod a videó szöveges változatát

Amennyiben tudjuk, hogy milyen életkorban, mi várható el a gyermekünktől fizikai és értelmi szinten, akkor folyamatosan képesek leszünk biztatni és nem visszafogni őt.

Érthető, hogy féltjük a gyermeket, hogy ne essen baja az újdonságok felfedezése, a világgal való megismerkedése közben, hiszen ha megsérül, egy darabig akadályoztatva lesz a játékban. És nem csak ez lehet a gond! Ugyanis, ha egy gyermek az önfeledt játék során mégis sérülést szenved, szélsőséges esetben sajnos az is előfordulhat, hogy azt követően egyáltalán nem lesz kedve az adott tevékenységhez, sőt talán az új dolgok felfedezésétől is elmehet a kedve.

Például, ha egy gyermek a játék során a háziállattal picit durvábban bánik, az állat pedig védekezésül odakap, vagy csupán feláll és odébb megy miközben a baba belé kapaszkodva állt és ezért elesik, akkor lehetséges, hogy elkezd félni az állattól, és ezért elkerüli a közös játék lehetőségét.

Éppen ezért a kisgyermek tanulási környezetét állandóan figyelemmel kell kísérni és az összhangot megtalálva érdemes segíteni őt. Nem kell megóvni őt minden bajtól, nem kell folyamatosan hangsúlyozni, hogy mi minden baja lehet. Egyszerűen csak vele kell lenni, és óvni őt (úgy is mondhatnám, hogy tompíts az ütést), és hidd el, minden igyekezeted ellenére is előfordulhat, hogy mégis megijed vagy megsérül. Ilyenkor mérlegelni kell, hogy mekkora a baj, és ennek megfelelően segíteni őt!