Egyes szerveink abban segítenek, hogy könnyebben eligazodjunk a környezetünkben. Az érzékszerveink a szaglás, az ízlelés, az érintés, a látás és a hallás érzeteit segítik felfognunk. Tájékozódásunkat elsősorban a hallás és a látás segíti.
A látás
A két szemünk látószöge kicsit eltér egymástól, ezáltal az adott képrészlet nagyobb lesz, és jobban fel tudjuk mérni, hogy hol és milyen távolságban helyezkednek el a tárgyak a térben. A jobb és bal szemből érkező képeket azután az agyunk egyetlen térbeli képpé állítja össze.
Látásunk a következőképpen működik:
- A fénysugarak a szemünk közepén található pupillára érkeznek.
- A pupillán keresztül a fénysugarak eljutnak a mögötte lévő lencsére.
- A lencse összegyűjti, majd fejtetőre állítja a sugarakat, a retinára tehát fordított kép kerül.
- A retina mögött található a látóideg.
- Testünk többi idegéhez hasonlóan a látóideg is olyan, mint egy adatkábel. Ez juttatja el a felvett információkat az agyhoz.
- Az agy feldolgozza a színeket, a körvonalakat és a mozgásokat, majd létrehoz számunkra egy képet, visszaforgatva azt a helyes irányba.
Melyik a legnagyobb érzékszervünk?
Ez a bőrünk, ami az egész testünket beborítja. Érezhetjük általa a meleget, a hideget, a formákat és a felületeket.
Tapintás: egy csodálatos érzékelés
Ujjainkkal megtapinthatjuk a környezetünket. Az ujjhegyeink a legérzékenyebbek, minden egyes ujjhegyen ezernyi apró, tapintó testecske található. A tapintó testek segítségével egészen pontosan meghatározhatjuk például egy-egy felület szerkezetét.
Bőrünk csodája
Bőrünkön keresztül akár érzéseket is közvetíthetünk, gondolj csak egy szerelmes lány elpirult arcára. Bőrünk észleli a simogatást, még a legkisebb érintésekre is reagálunk a parányi érzékelőkkel.
Hogyan is működik?
Miután az érzékelők észlelték az ingert, például egy szerelmes érintést, akkor az idegpályákon keresztül továbbítják az információt az agynak, ami pedig kellemes érzést jelez felénk.
A hallás
Hogyan is működik a hallás? Emlékszel a 7. osztályos fizikaórára, amikor erről beszélgettetek? Nos, elképzelhető, hogy már nem friss ez az emlék.
Elevenítsük fel: A hang a hangforrásból valamilyen közvetítőanyagon keresztül jut el a hang felfogására alkalmas szervünkhöz, a fülünkhöz. Viszont, ha nincs közvetítő anyag, akkor nem tud miben kialakulni a hang, így nem halljuk meg a hangforrás rezgéseit. Tehát a hang terjedéséhez valamilyen anyagra van szükség. Jó példa ennek megértésére, hogy a hang nem terjed vákuumban, így például olyan légüres térben sem, mint a világűr.
A zörej és a hang nem más, mint mozgó levegő. A levegő megrezeg, amitől úgynevezett hanghullámok jönnek létre. Ezek a hanghullámok behatolnak a fülbe, ahol szemben találják magukat a dobhártyának nevezett bőrhártyával. Ez a dobhártya a hanghullámok hatására vibrálni kezd, ide-oda rezeg. A mozgásnak köszönhetően a fül egyéb részei is rezgésbe jönnek. Az apró hallócsontocskák: a kalapács, az üllő és a kengyel. Ezek rezgései átkerülnek a csigára, ami az idegeken keresztül az agy felé továbbítja az információkat. Végül az agy közvetíti felénk mindazt, amit mi hangként vagy zörejként érzékelünk.
Tehát minden érzékszervünk az agy felé továbbítja az ingereket. Az agy megfejti az információkat és további parancsokat ad a testnek. Egyfajta reakciólánc jön létre.
Hogy hogyan is zajlik le egy ilyen reakciólánc?
Lássuk mi történik, amikor például sétálunk?
- Az agyunk járásra programozza a lábunkat.
- A szemünk észreveszi, hogy az utcán a sarokhoz érkeztünk, ezt azonnal jelenti az agynak.
- Az agy megparancsolja a lábunk izmainak és csontjainak, hogy maradjanak állva, hiszen megtanultuk, hogy ha sarokhoz érkezünk meg kell állnunk, körbe kell néznünk.
- A fülünk is részt vesz az eseményekben. Jelentést ad az agynak az közlekedő autókról. Az csak azután adja ki az indulási parancsot, hogy a fülünk továbbította a megálló vagy elhaladó autók hangját, a szemünk pedig jelentette, hogy tiszta a terep, mehetünk.
- Az agy parancsára testünk a másodperc töredéke alatt reagál.