Itt találod a videó szöveges változatát

A szülés sokáig tanú téma volt, ha beszéltek is róla, bizony egy ambivalens dolog volt. Egyrészt öröm, hogy utód született (illetve egy nehézség is, ahol már nagyon sok gyerek volt), másrészt a nem igazán egészséges, erős nők, akik nem is végeztek fizikai munkát, vagy csak egyszerűen nem éltek megfelelő körülmények között sokszor nagy veszélyben voltak, ők is, és a babájuk is. Így egyrészt egy ősi, igen erős halálfélelem van bennünk.

Hiába az orvostudomány óriási fejlődése ezek az érzések mélyen bennünk vannak. Igaz az is, hogy az első gyermek szülése egy nagy lépés egy nő életében. Szüleivel egyenrangú nővé válik, egyfajta felnőtté válási rituálé keretén belül.

Manapság az orvosok, az egészségügy is egy státusz a betegség segítői, gyógyítói, de a babavárás nem betegség, a szülő nő nem beteg, ezért is nehéz elvonatkoztatni.

Emellett sokan nem hívják fel a várandós nő figyelmét arra, hogy bizony mindannyian hozunk valami emléket, érzést, élményt a szülésről. Ami már ott elkezdődik, hogy hogyan állunk hozzá mi (szüleink, családunk, környezetünk) a menstruációhoz. Havi bajként hívjuk, vagy nővé válás örömét tovább görgetve, mindig szinte megünnepeljük testünk adta lehetőséget az utódnemzésre?

Természetesen a párkapcsolatunk, életvitelünk, anyagi helyzetünk, környezetünk is meghatározhatja a gyerekes családi élet gondolatai, így a szülés is egyfajta mérföldkő (vagy állomás) ebben.

A szülésről már egész kis korban is hallunk, sokszor nem is értjük, de az érzelmi szál igen erős lehet. A filmek is általában látványos vagy ijesztő képet festenek a szülésről, amivel erős hatást akarnak elérni.

A szülés az egyetlen olyan folyamat az ember életében, amely annak ellenére fáj, hogy nem jelez betegséget.
Teljesen megúszni nem lehet, tévedés, ha azt hisszük a császármetszéssel elkerülhetjük a fájdalmakat, sajnos az is fáj, kényelmetlen, és mint minden műtét hoz olyan dolgokat, aminek gyógyulnia szükséges. Vagyis a császármetszéssel történő szülésbefejezés fontos orvosi segítség legyen, ami megmenti a babát és/vagy az anyát, ne egy rutin, helyettesítője, alternatívája a szülésnek.

A szülés nem mindenkinek fáj ugyanannyira. Miért lehet ez?

  • Kézenfekvő gondolat lehet a szülő nő fájdalomküszöbe: az ugyanolyan mértékű fájdalomra nem egyformán reagálunk.
  • A fizikai tényezők közé tartozik még a görcsök erőssége, a baba súlya, fejmérete, a méhnyak merevsége vagy rugalmassága,
  • Azonban befolyásolja az is, hogy mennyire fáradt az anya.
  • A lelki tényezők sem elhanyagolhatóak. Sokkal jobban éli meg a szülést az a nő (jobban együttműködik a fájdalommal, nem küzdeni akar ellene), aki tájékozott, tudja, mire számíthat,
  • Ahol (pl. a kórházban vagy otthon) támogató környezet veszi körül,
  • Ha lehet mellette olyan valaki – a párja, egy családtagja vagy egy dúla –, aki végig támogatja, segíti ezen a küzdelmes úton.

A szülés szakaszai
1) Vajúdás (ide tartozik a felkészülő passzív szakasz és az aktív rész is, amíg tágulás van)
2) Kitolást
3) Lepényi szakasz (placentaris)
4) Lepény utáni szakasz (post placentaris)

Az első szakaszban anno vagy nem is nézte a bába, vagy csak már a kitolás közeledtével vizsgálták meg a tágulást. Manapság sok nőben él, hogy „csak gyorsan jussunk be a kórházba”, pedig a tágulás egy valóban hosszú folyamat.

A méhszáj mérete (ujjnyi-centi):
1 ujjnyi =2 cm
2 ujjnyi = 4 cm
3 ujnyi = 6 cm
4 ujjnyi = 8 cm
eltűnt méhszáj (5ujnyi) = 10 cm.

Az hogy hogyan mesélnek a szülésről bizony soktényezős, mert ebben az érzékeny periódusban a körülmények meghatározzák a későbbi emlékképeinket is.

Így lehet egy „lassú vagy nehéz” érzés később, ha a vajúdás órái alatt megkérdezi a nők, az őt vizsgáló szülésznőt, hogy most már mennyi a tágulás? Ő pedig csak annyit mondd, hogy ugyanannyi, mint korábban. Akkor az nagy csalódást szokott okozni, pedig sok paraméter is van még, és mást előre mozdító is történik eközben.

A vajúdás egy dinamikusan változó folyamat, amiben nemcsak a méhszáj tágulása az egyetlen változó tényező, a kisbaba buksija ereszkedik lefelé, a méhszáj is nyílik. A méhszáj vastagsága pedig csökkent, 3 cm-ről papírvékonyra el tud vékonyodni, és vannak olyan helyzetek, hogy csak ezután kezd el ténylegesen kinyílni, tágulni.

Sokan azt élik meg nehezen, amikor a vajúdás alatti CTG vizsgálat miatt nem javasolják a testhelyzet változtatást. Ez olyan élesen megmarad bennük, hogy később emiatt beszélnek negatívan a szülésről.

Mert miért is jó egy embernek, ha a testhelyzetét változtathatja, amikor fájdalmat érez?
Mert ezt szoktuk meg, ha fájdalom érzetünk van, és ha képesek vagyunk úgy mozogni, ahogy nekünk jobb, az már önmagában egy fájdalomcsillapító hatás, pl. fejfájás esetén, az ember megmasszírozza a nyakát, megmozgatja a vállát.

Szerencsére azért már sok intézményben mondják a nőnek, hogy már felállhat, sétálhat, testhelyzetet változtathat, így ha valaki a vajúdás közben már nincsen egy ágyhoz vagy egyfajta testhelyzet kötve, jobban megélheti a kontrakciókat.

A következő részben bővebben beszélek erről a fájdalomról.